Nagy hírek, változások, átalakítás és konyhabútor

Egész héten fel volt dúlva a ház. A feleségem nemrégiben kitalálta, hogy szeretné, ha kibővítenénk a konyhát, erre rengeteg indokot fel is sorolt nekem és hónapokon át próbált meggyőzni engem arról, hogy érdemes belevágni egy ilyen nagyszabású projektbe.

Akkor vettük ezt a házat, mikor még a gyerekek kicsik voltak. Azóta eltelt húsz év, a gyerekek pedig már mindhárman kirepültek a családi fészekből, a ház pedig az elmúlt évtizedek alatt átesett már néhány változtatáson. Amikor beköltöztünk, csupán két szobánk, egy nappalink és egy konyhánk volt, de ahogy nőttek a gyerekek, rájöttünk, hogy mindenkinek szüksége lenne saját térre, ezért nagy beruházásba kezdtünk.

Szerencsére a ház alapja elég erős volt, ezért megtehettünk, hogy még egy szintet felhúzzunk rá. Több héten át zajlott a felújítás és addig kénytelenek voltunk az anyósoméknál lakni, ami nem volt egy leányálom, de végül is megérte, mert mikor elkészült a felső szint, új korszak kezdődött meg az életünkben.

Három hálószoba és egy fürdőszoba került a felső szinte, így minden gyerkőcünknek lett egy saját birodalma, éjszakánként pedig nem kellett fel-le mászkálniuk a lépcsőn, ha szerették volna használni a mosdót. Nekünk pedig megmaradt a régi hálószobánk a földszinten, így maradt egy kis privát szféránk, ami nagyon jól tud jönni, ha egy pár három gyereket nevel.

A régi gyerekszoba falát pedig kiütöttük, összenyitottuk a nappalival, így lett egy szép nap közös területünk, ahol az egész család kényelmesen együtt tudott lenni. Mindig is nagyon szerettünk együtt különböző filmeket és sorozatokat nézni, az új nappaliba pedig remekül elfért egy hatalmas kanapé és néhány kényelmes fotel, így pedig teljes volt a komfort.

Emlékszem, Kriszti volt az első, a legidősebb lányunk, aki elköltözött. Szegedre vették fel egyetemre, ezért érettségi után kollégista lett és csak hétvégente láttuk egymást. Furcsa érzés volt, a feleségemet nagyon megviselte Kriszti hiánya, de mivel tudtuk, hogy mindig is az orvosi kar volt az álma, ezért pedig nemcsak neki, hanem nekünk is áldozatot kellett hoznunk.

A másik két gyerekünk, Máté és Lili szerencsére a fővárosban kezdték meg tanulmányaikat néhány évvel később, ezért ők az egyetem alatt még velünk laktak. Viszont ezek voltak azok az évek, amikor mindhármukra rátalált a szerelem, legalább is az a komolyabb fajta, amiből akár házasság is lehet.

Hétvégente megtelt a ház a gyerekekkel és a párjaikkal és arra lettünk figyelmesek, hogy néha már szűkösen vagyunk, annak ellenére, hogy százhúsz négyzetméter állt rendelkezésünkre, de örültünk annak, hogy a srácok bevonnak minket is a magánéletükbe és nem rejtegetik a párjaikat.

Kriszti egy szegedi sráccal, Pistivel, ismerkedett meg az egyetem alatt és mivel két év járás után el is jegyezték egymást és összeköltöztek Pisti lakásában. Jobban örültünk volna, ha inkább mindketten feljönnek Pestre és közel vannak hozzánk, de hát ezt nem mi döntöttük el.

Máté két barátjával költözött össze a diploma előtti évben, mert úgy volt vele, hogy amíg fiatal, addig bulizni és „élni” szeretne, nem pedig egy nővel együtt lakni. Valamilyen szinten férfiként ezt persze meg tudtam érteni, de kicsit azért furcsállottam, hiszen Enikővel, a barátnőjével hosszú ideje jól megvoltak egymással, ezért logikusabb lett volna, ha vele él együtt, de hát ő tudja…

Hogy jön ide a konyha kibővítése? Lili, a legkisebb lányunk osztott meg velünk egy olyan hírt, amiből a feleségem azt szűrte le, hogy nagyobb konyhára lesz szükségünk.

Hét hónapja Lili, aki akkor még velünk lakott, áthívta a barátját, Atit, akivel alig néhány hónapja alkottak egy párt, leültettek minket a kanapéra és közölték, hogy nagy hírük van. Habár nem tervezték ilyen korán a családalapítást, azonban Lili teherbe esett, ők pedig úgy döntöttek, hogy ez egy égi jel, hogy itt az ideje önállósodniuk és belevágni a nagybetűs életbe.

Persze a feleségemmel kicsit megijedtünk, mert nem gondoltuk volna, hogy a legkisebb, éppen huszonhárom éves lányunk néhány hónapnyi együtt járás után családot alapít egy fiúval, de így alakult és végtére is örültünk neki. Néhány héttel később pedig kiderült, hogy nemcsak egy, hanem egyből két unokánk lesz, mivel Lili és Ati ikreket várnak!

 

Ekkor indult be a feleségem fantáziája. Elkezdett számolgatni, hogy alapból öt fős a családunk, ráadásul mindhárom gyerekünknek van párja, így a létszám nyolcra nőtt, most pedig, hogy Lilliék kettővel többen lesznek, a szűk családi létszám rövidesen tíz lesz. A feleségem pedig előre gondolkodik, megosztotta velem, hogy tízen nem férünk majd el a konyhában és a nappaliban sem és mégis hogy fogunk így családi eseményeket rendezni itthon. Arról nem is beszélve, hogy ha Kriszti és Máté is belevágnak a babázásba egyszer, akkor még többen leszünk.

Egy ideig próbáltam tartani magam, hogy jó lesz ez így is, de végül a női szekció meggyőzött arról, hogy igazuk van. A feleségem és én felköltöztünk Kriszti régi szobájába, átfestettük és az lett a hálószobánk, a lenti részt pedig szinte teljesen összenyitottuk. A nappalit, a konyhát és a volt hálószobánkat egy légtérré alakítottuk, és szinte akkora terünk lett így, hogy akár bálokat is rendezhetnénk benne.

Persze venni is kellett néhány új dolgot. Szükségünk volt egy hatalmas étkező asztalra és tíz hozzáillő székre, illetve a kanapét is lecseréltük, mert már régi volt és kopottas. A nagyobb konyhához pedig új konyhabútor is dukált, amiben elfér az új étkészlet és a nagyobb fazekak, mert mostantól nagyobb adagokat kell majd főznünk.

Jövő hónap végén pedig nagypapa leszek! Nektek van már unokátok?