Az első jelölt…

Nos, az első „rémhírem” legyen egy álláshirdetés a következő címmel: otthoni munka borítékolás. A témáról hideget és meleget egyaránt hallottam már, sőt, tapasztaltam is. Lássuk akkor a konklúziómat.

Az otthoni munka mint olyan, több dolgot is feltudni mutatni. Van pozitív és negatív oldala is a dolognak. Nem kell sokat gondolkodnunk, hogy ezekből párat kapásból fel tudjunk sorolni. A jó oldala például, hogy nem kell sehova „bejárni”, nincs idegesítő főnök vagy kollégák, lehet csinálni gyerek vagy akár gyerekek mellett. Már persze akkor, ha valakinek még belefér az idejébe az ilyesmi.

Amit viszont nyilván senki nem sorol az álommunka kritériumai közé, hogy unalmas és monoton, hogy a versenyképes fizetéssel többnyire köszönőviszonyban sincs, valamint az, hogy a vele töltött időt duplán elveszi az ember szociálisan értékelhető életéből, mivel önmagában is időt vesz el és a feladat jellege kizárja, hogy az embernek a munkája miatt kollégákkal kell érintkezni.

Mindenesetre azt kétségtelenül elmondhatjuk róla, hogy vésztartaléknak vagy kereset kiegészítésnek jó lehet, csak mindig nagyon járjuk körbe az adott lehetőséget, hiszen a rosszul fizetett munka esetében is vannak bizonyos határok!